Mint láthatjátok, felkerült a kezdőlapra az új könyv, A német lány borítója. Méghozzá az a változat, amit a Facebookon lévő oldalam ún. "rajongói" szavaztak meg (ez egy nagyon buta elnevezés, de hát nem én találtam ki).

Igazán élvezem ezt az interaktivitást, ami a közösségi oldal segítségével létrejött köztem, és néhány olvasóm, vagy leendő olvasóm között. Pedig eleinte döcögősen indult, és őszintén szólva idegenkedtem is dologtól, de azt hiszem, igaza van annak, aki szerint akár még "függővé" is lehet válni, ha egyszer valaki belekóstolt. Én például naponta többször is ellenőrzöm, mennyivel gyarapodott a "rajongók" száma.

Most éppen arra kértem őket, hogy ha látnak valahol egy szép, régi házat, angyalszobrokkal a homlokzatán, és van lehetőségük lefényképezni, töltsék fel azt az oldalamra. Ugyanis éppen helyszínt keresek a következő regényemhez (amely még csak az előkészületi stádiumban leledzik), Az angyalos házhoz. Már érkeztek is képek! Elterveztem, hogy a jövő héten én is felkerekedek egy fényképezőgéppel a kezemben, és keresek néhány "jelöltet" a városban.

A Facebookos oldalamat a "Linkek" menüpont alatt is el lehet érni, de ide is bemásolom:

http://www.facebook.com/pages/Fabian-Janka/140762605949458?ref=sgm

Sok szeretettel várok mindenkit!

Címkék: facebook | interaktivitás | Az angyalos ház

Bővebben...

Tegnap (előbb, mint gondoltam) befejeztem a legutóbbi könyvemet. Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy készen is van. Rengeteg munka lesz még vele - másoknak is, de nekem is. Most várok egy kicsit, átolvastatom még egy-két emberrel (néhányan - nem sokan - már olvasták, és tetszett nekik!), utána - megfogadva a tanácsokat, kritikákat - még egyszer átnézem, átírom. Utána mehet a szerkesztőhöz, korrektorhoz. Azután újra átnézem (elég rossz tapasztalataim vannak ugyanis, de ezt most hagyjuk).

És még ott van a borító kérdése, ami nálam mindig kardinális probléma. Ezúttal már vannak ötleteim, de még semmi sem kiforrott. Ja, és még a honlap - a tartalom, idézetek, a történettel kapcsolatos érdekességek, stb. Ezeket még mind meg kell írnom, össze kell válogatnom. Hű! Szóval, látjátok, mir gondoltam, mikor azt mondtam: csak most kezdődik az igazi munka. Mármint a második szakasz. Azután - ahogyan már a Facebookon is azon frissiben megjegyeztem - megint izgulhatok, hogy fog tetszeni az Olvasóknak.

És a következő könyv? Na jó, elárulom, már "agyalok" rajta. Szóval, az alapötlet megvan, de persze még csak csírájában. Annyi bizonyos, hogy ismét visszatérek Magyarországra, a századelőre, pontosabban az első világháború előtti évekbe.

Egyelőre ennyit erről... Most még úgyis A német lányra koncentrálok, és tegyétek ti is azt :)

Címkék: befejeztem | korrektor | új tervek

Bővebben...

...mármint a Facebookos oldalam. Még most sem győzök ámuldozni saját magamon :)

Na jó, de félre a viccet. Elég sokan kérdezgették, mikor kerül már fel a készülő könyvem, A német lány tartalma a honlapomra. Hát, ez még egyelőre nem időszerű, mivel még borítóterve sincsen, és nem mellesleg, még kész sincsen. Majd valamikor ősszel "kreálunk" neki is egy egész menüsort, mint a többieknek.

A Virágszál hátuljában azonban megtalálható róla egy rövid ismertető. Ezt most szívesen idemásolom. Sokat nem tudtok meg belőle, de ízelítőnek talán jó lesz:

Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja egy furcsa kislány, Rose alakjában.

Rose, a hármas (magyar-német-francia) identitással rendelkező lány tizennyolc éves korában, a hatvanas évek elején diákként Párizsba kerül. A regény az ő boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz megtalálni helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet?

Fábián Janka hamarosan megjelenő új könyvében választ találhat a kérdésekre.

Címkék: tartalom | menüsor | ismertető | ízelítő

Bővebben...

Talán a címben említett jelenség rovására írható, de minden eddigi vonakodásom ellenére ma bejelentkeztem a Facebookra. Persze, még elég béna és kezdetleges az oldalam, de majd idővel belejövök. A könyveim borítóját és a blogomat már feltöltöttem, egy elfogadhatóbb fotóval együtt. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Azért szántam rá magam erre a lépésre, mivel a honlapom, és így én is eddig kicsit rejtve maradtam a nagyközönség elől. Nagyjából csak azok látogattak el ide, akik megvették a könyveimet, és megtalálták benne a weboldal címét. Nos, mivel továbbra sincsenek millióim reklámokra, ezért döntöttem úgy, hogy nagy levegőt veszek, és belevetem magam a világháló titokzatos és némiképp félelmetes igazi mélységeibe.

Amúgy szorgalmasan dolgozom a beígért új könyvemen, amelynek címe A német lány lesz. Már csak egy fejezet van hátra, de ebben a forróságban nehezen haladok vele. Mindegy, úgyis csak karácsony előtt jelenik majd meg, így szerencsére van egy kis időm - bár ahogy magamat ismerem, úgysem bírom ki, és hamarosan nekilátok. Ugyanis már nagyon kíváncsi vagyok a végére (ha-ha).

Közben megint elkezdtem borító ügyben kutakodni. Ez mindig szívügyem, mivel nagyon nem mindegy, hogy néz ki egy könyv. Már van is egy elképzelésem - egy fekete-fehér kompozíció, aminek a hangulata jól illik a történethez. No, de majd úgyis meglátjátok, mivel amint kész lesz, azonnal felteszem ide, a honlapra. Ahogyan azt eddig is tettem.

Próbáljátok valahogyan túlélni ezt a kánikulát - jó munkát és jó nyaralást mindenkinek!

Címkék: facebook | honlap | a német lány

Bővebben...

A múlt héten megvolt a legelső "médiaszereplésem": az Echo tévé Repertoár című műsorában készített velem Kolti Helga egy rövid interjút a könyveimről.

Nem igazán tudom, hogyan sikerült, mivel a felvételkor rettentően izgultam, azóta pedig nem mertem még megnézni. Ha minden igaz, feltesszük majd ide, a honlapra videóként. Akkor talán megnézem...

Szintén a múlt héten írt Árvai Magdolna a Nők Lapjában egy ajánlót a Virágszálról. Mivel hírverés szempontjából enyhén szólva nem vagyok elkényeztetve. el sem tudom mondani, milyen hálás vagyok neki.

Sajnos a forgalmazás is döcögősen indul be: a nagyobb terjesztők a könyvheti újdonságok között ezt nem találták elég érdekesnek, hogy a "fontosabb" kategóriába kerüljön: tehát azok közé a kötetek közé, amelyeket elsőként megrendeltek. Szóval, ha valaki keresné a könyvet (a Nők Lapja cikke és a riport nyomán is), egyelőre főleg az Internetes terjesztőknél, és persze itt nálam, a honlapon szerezheti be.

Ez van.

A múltkor bejegyzésem egy kicsit keserűre sikerült. Bocs, de az ember nem lehet mindig feldobva, különösen, ha írásra adja a fejét, és különösen egy hullámvölgyes időszak kellős közepén.

De, hogy valami jót is írjak: készül az új regényem, A német lány! Ha minden igaz, karácsonyra tudunk előrukkolni vele.

Címkék: médiaszereplés | interjú | cikk | terjesztés

Bővebben...

Most komolyan: szerintem ezt a "mindenki szép volt" dumát egymástól veszitek át!

Újraolvastam a könyvet, és nem volt mindenki szép! A főszereplő igen, valamint az anyukája (hiszen tőle örökölte), és különben is ő is főszereplő, ez pedig már csak ilyen műfaj, hogy a főszereplők szépek. De: Rozika pl. kövér volt, Paula nyakigláb, Öcsiről még hangsúlyoztam is, hogy inkább furcsa szerzet volt, Emily alacsony volt és fiús... nem folytatom. Nem volt mindenki szép, pláne gyönyörű. A csinos, kedves, megnyerő stb. jelzők pedig nem teljes értékű szinonimái az előző kettőnek. Ezt, azt hiszem beláthatjuk.

De talán fogok írni egy könyvet, amiben mindenki direkt csúnya lesz

A könyvhét eltelt, és bizony nem volt olyan meghatározó élmény, mint a tavalyi. Talán, mivel ez már a második alkalom volt, elveszítette a varázsát. Azonkívül nagyon vártam, hogy eljöjjenek az olvasóim: szívesen beszélgettem volna velük. Végül is csak egy-kettő bukkant fel.

Na mindegy, talán majd legközelebb.  

Címkék: szép | csúnya | Könyvhét

Bővebben...

Ismét az Ünnepi Könyvhét alkalmából fog megjelenni a legújabb könyvem, és én ismét pont olyan lámpalázas vagyok, mint tavaly, az első könyvem megjelenésekor.

Hiszen sok szempontból egészen más helyzetben leszek idén! A Virágszál már ugyan a negyedik könyvem, bizonyos értelemben azonban újra első, azaz második, mivel az Emma-könyvek trilógia volt, és így akár egy történetnek is felfoghatjuk. A Virágszál viszont új történet, új szereplőkkel, más hangulattal... Szóval, kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni: azoknak is, akik az Emma után olvassák, és azoknak is, akik esetleg ezt olvassák elsőként.

Azt is remélem, hogy az eddigi Olvasóim közül sokakkal tudok majd személyesen is találkozni 5-én szombat este! Többek közt emiatt is izgulok olyan nagyon. Egy éve ugyanis még teljesen ismeretlen volt a nevem, és szinte csak azok tévedtek az asztalomhoz, akik véletlenül arra jártak, és megfogta őket az Emma szerelme borítója, vagy címe. Hát, nagyon kíváncsi vagyok, idén mennyiben lesz ez más.

Nagyon szorítok, hogy az időjárás legalább elfogadható legyen. Tavaly gyönyörű napsütésben, és kánikulai melegben telt az este a Vörösmarty téren - ha idén nem is lesz ilyen szerencsénk, legalább az eső ne zuhogjon! Ezt most gyorsan lekopogom...

Nagyon sok szeretettel várok tehát mindenkit - minden volt, jelenlegi és leendő Olvasómat június 5-én este hattól a Vörösmarty téren, a Hungarovox kiadó pavilonjánál. Gyertek, beszélgessünk, élvezzük a nyarat, a könyvek és egymás társaságát!

Címkék: Könyvhét | negyedik könyv | időjárás

Bővebben...

Hát, ilyen lett a Virágszál borítója (ld. a címlapon). Remélem, tetszik!

A történetben fontos motívum a hímzett virágminta, de elég nehéz volt olyat találni, ami szép is, és ízléses is. Nem beszélve a megfelelő háttérről!

No és arról, hogy ismét semmiképpen sem akartam, hogy a könyvem beleolvadjon az "egyenborítós", első- sőt második pillantásra is könnyedén összetéveszthető külföldi (és sajnos magyar), nőknek szóló bestsellerekbe. Az az érzésem, hogy ez sikerült.

Ám ezt majd az Olvasók fogják eldönteni.

Címkék: borító | virágminta | háttér

Bővebben...

Na, szóval, még egyszer:

Nem akartam sem klasszikus regényt,

sem történelemkönyvet,

sem lélektani regényt írni.

Az Emma-trilógia műfaja nagyjából a következő: romantikus regény, történelmi háttérrel.

Tehát: van benne sok érzelem, rengeteg bonyodalom, óhatatlanul némi valóságtól való elrugaszkodás, érintőlegesen pedig hazánk (és a nagyvilág) egy-egy történelmi eseménye, a teljesség igénye nélkül, és inkább csak az abban részt vevő, vagy azt átélő családtagok szempontjából.

Célom elsősorban az volt, hogy szórakoztassak, ám azért némileg több "dimenzióban", mint a divatos nőcis regények. Nyilván sok hibát is találhatnak a könyveimben a kedves Olvasók, annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztam magával a történettel, és a történelmi részletek mögött (bármennyire is sekélyesnek tűnnek), nehéz, hosszas kutatómunka áll. Viszont nem is akartam valamiféle száraz, felsorolásszerű történelmi fejtegetéssel megzavarni a történet folyását - inkább tényleg csak háttérnek szántam ezeket az adalékokat. Igyekeztem mindvégig ragaszkodni az általam ideálisnak vélt arányokhoz: túlnyomórészt a szereplők sorsára és érzelmeire fókuszáltam, és a történelmi események csak kisebb arányban jelentek meg.

Az pedig, hogy a végén már sokan voltak? Na, ja: egy normális család mindig exponenciálisan növekszik. Ezért is tettünk be az elejére egy családfát, hogy az Olvasó könnyebben tudja követni a rokoni kapcsolatokat. Remélem, ez azért segített.

Különben pedig, mint már említettem, éppen emiatt borzasztó nehéz volt a harmadik rész megírása. Aki nem hiszi, járjon utána  !

Címkék: műfaj | történelmi háttér | család

Bővebben...

Megérkezett hát a várva-várt harmadik rész! Már én is nagyon vártam.

Író-olvasó találkozókon (még nem volt belőlük sok!) néha elhangzott az a kérdés, hogy a három rész közül az én szívemnek melyik a legkedvesebb. Mikor először meghallottam, némi gondolkodás után a harmadikat, az Emma lányát választottam. Ugyanis ezzel dolgoztam a legtöbbet. Különböző okokból. Például, ebben már annyira népes a család, és annyi különböző szálon fut a történet, hogy ez már önmagában kicsit megnehezítette a dolgomat. Az igaz kihívást azonban a történelmi háttér ábrázolása jelentette. Az ötvenhatos fejezetet például vagy négyszer átírtam: szinte percenként követték egymást az események, és ráadásul még a család tagjait is el kellett helyeznem ezen a hihetetlenül zsúfolt tablón.

No, de remélem, azért végül sikerrel jártam.  Nagyon sokat kutattam, hogy a magyar- és a világtörténelem általam kiragadott epizódjat a lehető leghitelesebben ábrázoljam. Sine ira et studio... Ha néha mégis kicsit szubjektívnek tűntem, az tudjátok be a műfaj sajátosságának, valamint annak, hogy minél közelebb van hozzánk egy-egy történelmi esemény, annál nehezebb azt kívülről, hideg fejjel szemlélni.

Azért úgy vélem, a szórakozás mellett némi okulásra is alkalmat fog adni az Emma lánya!

Címkék: harmadik | kutatás | hitelesség

Bővebben...

A hosszú (és hideg) hétvégén elkezdtem újra átolvasni a Virágszál című következő könyvemet, hogy mielőtt leadnám a kiadónak és a lektornak még ezt-azt „helyrepofozzak” rajta. Mivel ez a történet ismét a huszadik század fordulóján, valamint az első évtizedeiben játszódik, közben eszembe jutott a régies nyelvezet kérdése, ami az Emma szerelmével kapcsolatban merült fel.

Nos, mint már az előző bejegyzésemben említettem, nekem nem mindig rokonszenvesek azok a törekvések, amikor egy szerző – több-kevesebb sikerrel egyébként – megpróbálja „utánozni” az adott korban beszélt stílust. Ez ugyanis a legnagyobb jóindulattal is legtöbbször mesterkélt lesz, és néha még fülsértően anakronisztikus is. Ideig-óráig még talán szórakoztató is lehet, ám néha egyenesen zavaró, és kizökkent a mű élvezetéből. Persze, hangsúlyozom, ez csak az én véleményem, bizonyára sokan vannak, akiknek ez „bejön”.

Nemrégiben egy kedves ismerősömtől megkaptam egy az 1910-es években élő hús-vér leányzó naplóját, amely az 1918-19-es esztendőkben íródott. A lány neve Sebestyén Manci (onnan tudom, hogy a napló oldalain néhol az aláírását gyakorolja ), és annak idején Pécsett élt. Nos, az a helyzet, hogy Manci bizony sokkal frissebben, természetesebben és sokkal kevesebb „blikkfanggal” fogalmaz, mint néhány „régieskedő” kortársunk. Bizonyítékul ide is másolok egy részletet a naplójából:

„1918-as év. Január 1. hétfő

Az év első napját nem úgy töltöttem el, mint január 1-ét kell eltölteni. Nemigen biztató az év többi napjaira nézve. Este Starkéknál voltunk 12-ig, és nem a legjobban éreztük magunkat. Nem nekünk való társaság volt együtt. Délután moziban voltunk Farkasékkal és a rokon főhadnaggyal. A „Toprini nász” című filmet néztük meg, amely igen megnyerte tetszésem.”

Na, ugye? Semmi cirkalom, cikornya vagy ciráda. Mert ez régi, és nem „régiesch”. Úgyhogy szerintem jobb, ha az ember megpróbál tőle telhetően szépen, szabatosan és folyékonyan fogalmazni, és lehetőleg kerülni az akkoriban még nem használatos szavakat és kifejezéseket. És kész. Egyébként az egyik kedves szerzőm, Philippa Gregory írta valahol, hogy ő a könyveiben szándékosan igyekezett kerülni az ún. Tudor-talk (a korabeli beszédstílus) használatát, a sok thy-al és thou-val – hogy nem menjen vele az Olvasók agyára.

Hiszen még annyi mindennel meg lehet idézni és át lehet adni egy korszak hangulatát! A Virágszálban – úgy vettem észre – én ezt többek közt a ruhákkal próbáltam meg. Imádom a századeleji divatot! A kalapos-fűzős-csipkés ruhakölteményektől kezdve egészen a húszas évek laza, csibészes charleston-öltözékeiig. Valószínűleg a borítóra is egy hímzett virágmotívum kerül majd – mivel ennek a történetben is jelentősége lesz.

Egyébként elkezdtem a következő regényemen is dolgozni, bár még igencsak az elején tartok. Ezúttal a második világháborúban és a hatvanas évek elején fog játszódni, a munkacíme pedig A német lány. Most csak ennyit – már csak azért is, mivel egyelőre rengeteget kell kutatnom hozzá.

Ja, az Emma lánya végén elolvashatjátok a Virágszál tartalmát, ami, ha minden igaz (már nem merek jósolni) a nyár eleji Könyvhétre fog megjelenni.     

Címkék: régies | stílus | ruhák

Bővebben...

Egy ideje - legnagyobb örömömre - több internetes oldalon is felbukkant a nevem, a könyveim borítója, vagy itt-ott értékelések is, eddig persze csak az Emma szerelméről. Mindig nagy izgalommal és várakozással olvasom ezeket, és nagyon sok hasznos dolgot tanulok belőlük magamról és a könyvemről is.

Arra gondoltam, elérkezett az idő, hogy nekem is legyen néhány megjegyzésem az elhangzottakról. Nem azért, hogy bárkit meggyőzzek, vagy megváltoztassam a véleményét, hanem csak úgy... mert miért ne beszélgessünk?

Szóval:

Kedves Lányok!

Nagyon szépen köszönöm a kritikáitokat. Ígérem igyekszem is megszívlelni őket, és remélem, hogy a következő könyveimben ez az  ígéret tettenérhető is lesz!

Először is: hogy mindenki szép, meg gyönyörű, meg minden... ebben igazatok van, habár nekem az írás közben, sőt az újraolvasás közben sem tűnt ez fel. Úgy volt, hogy mindvégig előttem voltak a szereplők, és egyszerűen leírtam, hogy milyennek látom őket. Persze, elismerem, hogy ez levon a történet hitelességéből, de hát az talán már az első oldalakon kiderült, hogy ez nem egy realista dokumentumregény . Nos, mindenesetre ezentúl kevesebb lelkesedéssel, és sokkal több objektivitással igyekszem majd ábrázolni a szereplőimet. 

Az Abigél-motívum. Hát, ez kissé meglepett. Olyan aprócska mozzanatról van szó ugyanis, hogy őszintén szólva nem is emlékeztem rá. De újraolvastam, és elismerem, hogy lehet benne valami. Pedig igazából a saját tapasztalataimat használtam fel, mivel én is egy szigorú katolikus lánygimibe jártam (bezony!). Innen jön az egyenruha, az apácák szigora, sőt az utálkozások és kiközösítések is. Ugyanis ha sok nőnemű lényt összezárnak egy helyre, az ilyen dolgok sajnos elkerülhetetlenek. Az Abigélt persze én is olvastam, és nagyon szerettem is, de írás közben eszembe sem jutott. Tudat alatt lehet, hogy hatással volt rám - de az is lehet, hogy már magát az Abigélt is azért szerettem, mert a saját élményeimre ismertem benne. A fene sem tudja már...

A nyelvezetről és a stílusról néhány szót. Az igazat megvallva meg sem fordult a fejemben, hogy régies nyelvezetet használjak! Több okból sem. Az első, ugyebár, hogy mégiscsak a huszonegyedik század elején írtam a regényt. A másik pedig, hogy tudom, vannak ilyen próbálkozások, de én azokat mindig kicsit erőltetettnek éreztem, és ráadásul az ilyen szöveg óhatatlanul anakronisztikus lesz. Persze, vannak zsenik, akiknek ez megy (pl. Weöres Sándor), no de... Azért a magam szerény eszközeivel megpróbáltam visszaadni a kor hangulatát, és remélem, ez valamennyire sikerült is.

Hogy miért szúrtam be itt-ott francia szavakat a párbeszédekbe? Ez egyszerű: hogy érzékeltessem; franciául beszélnek. Mivel főleg magyarul zajlottak a dialógusok, néhol fontosnak éreztem valahogyan hangsúlyozni, amikor nem. Az egész párbeszédet pedig direkt nem akartam idegen nyelven írni. Ilyennel is találkoztam már regényekben, hogy a lábjegyzetben kellett olvasni egész szakaszokat, de ez megakasztja a folyamatos olvasást, és én személyesen nagyon zavarónak találtam. A harmadik kötetben egyébként, ami részben Amerikában játszódik, az angollal "játszottam" ugyanígy. Csak szólok előre.

Még egy valamit szeretnék tisztázni, rögtön az elején. Én ezekkel a történetekkel egyáltalán nem török irodalmi babérokra! Klasszikust pedig főleg nem akartam írni! Hogyan is tehetném? Az ember legyen tisztában a képességeivel, lehetőségeivel és főként a korlátaival. Egyszerűen szórakoztatni szerettem volna, vagyis szerezni néhány örömteli órát az Olvasóimnak (például ebben a végtelenre nyúló télben). Illetve... még egy célom volt. Mégpedig, hogy a könyveket olvasva szinte észrevétlenül szerezzenek az Olvasók néhány ismeretet a magyar történelemről. Ha ez sikerült, nekem nem is kell több - ez már boldoggá tenne! Biztosan tele vannak a könyvek, különösen az első kisebb-nagyobb hibákkal, sutaságokkal, és még egyszer köszönöm is, hogy ezekre felhívjátok a figyelmemet. Csak egyet szeretnék: hogy ne kérjünk számon olyasmit a regényen, ami soha nem is akart lenni.

Szóval, köszönöm, hogy felfigyeltetek rá, és foglalkoztatok vele. Mivel nekem nem nagyon van pénzem reklámra, azt pedig sejthetitek, hogy nem sorakoznak mögöttem tömegesen a szponzorok, nagyon sokat segítettetek ezzel!

Várom a további kötetek kritikáit, és remélem valamikor, valahol (dedikáláson, író-olvasó találkozón) személyesen is találkozhatunk!

Szeretettel: F. J.

Címkék: kritikák | Abigél | nyelvezet

Hozzászólás 8 | Bővebben...

A vámpírok inváziója után - vagy inkább azzal egyidőben itt vannak a szinglik is!

Segítség!!!! Egyik rosszabb, mint a másik!

Na most, a viccet félretéve: miért gondolják (nem tudom, kik), hogy az emberek (nem tudom, kik) csakis vámpírokról és/vagy szinglikről akarnak olvasni, vagy éppen filmet nézni. Miért???

Mert most ez a "trendi"? És azt ki mondja, meg, hogy mi a trendi?

Szerintem ez nem így van! Nagyon is van igény más témákra, színekre, ízekre, hangulatokra. És csak félve jegyzem meg: ha valakinek már egyszer bejött egy téma, vagy sztori, talán nem kellenek rögtön kb. 500 hasonlót a piacra dobni. Vagy tényleg csak a profit számít? Ám ha így is van, meggyőződésem, hogy rossz úton járnak. Az 546. hasonló történet ugyanis már óhatatlanul unalmas lesz, így nem lehetséges vele annyit "szakítani", mint a még ötletesnek és újdonságnak mondható eredetivel. Egy idő után már biztosan nem!

Így van ez a szinglikkel is. A Bridget Jones még vicces és néhol elgondolkodtató is volt, ám a sokadik hasonló próbálkozás szerintem már inkább szánalmas. Ráadásul az egész helyzet, ha belegondoltok, inkább tragikus: hogy a fiatalok nehezen találnak egymásra, vagy éppen pocsék kapcsolatokban vergődnek. Nekem ezen már egyszerűen nincs kedvem röhögni!

Ráadásul női szemmel megalázók, lealacsonyítók is ezek a történetek. Mintha egy nőt egy bizonyos kor után már csak "az" érdekelné (a dugás, minek kerülgessük a forró kását), és ha nem jön össze, selejtnek, kidobandó fogyasztási cikknek kellene éreznie magát. Holott ez nem így van!

Már ez az elnevezés is: szingli. El sem tudom mondani, mennyire gyűlölöm. Éppen úgy, mint a "trendi" jelzőt. A kettő mostanában együtt jár. A "szinglik trendik". Hát nem borzasztó? :)

Címkék: szinglik | trendi

Bővebben...

Az Emma fiai főszereplői a fiúk voltak (habár már Évike is felbukkant, és - főleg a történet végén - fontos szerepe volt a könyvben), a három oly különböző Kóthay: Tamás, Péter és Gábor. A kötet végén Pétert sajnos elveszítettük (én a magam részéről megsirattam őt - nem tudom, mások hogy voltak ezzel), ám a másik két fiúval még találkozhatunk a harmadik könyv lapjain is. Ám ennek a kötetnek a főszereplői már a lányok. A címszereplő, Éva, Emma egyetlen lánya, és a következő nemzedék képviselői: Piroska, Varga Erzsi lánya, Laura és Emily, Éva Amerikában született gyermekei, és Jeanne, aki Öcsi egy szem gyereke. No és továbbra is Emma, aki immár az időskorba lépett, de akit soha, egyetlen percre sem hagy el az élni akarása és a rá fiatal kora óta jellemző derű, valamint bölcsesség. A történelem viharai továbbra sem kímélik a Kóthay családot, de a végén mégis ők kerülnek ki a harcból győztesen. Már nem sokáig kell várni, hogy viszontláthassátok a régi ismerősöket, és találkozhassatok az új szereplőkkel. Március első hetében - reményeim szerint - a könyvesboltok valódi, és az Internet virtuális polcaira is felkerül majd az Emma lánya. 

A borítón a hintás lány képe remélem mindenkinek tetszeni fog. Engem igazából a hangulata fogott meg. No meg a könyvben van egy rész, amikor a családot kitelepítik egy tanyára. Mikor megláttam ezt a fotót, Éva jutott róla az eszembe, ahogy a nélkülözések és a kemény munka közepette sem veszíti el a jókedvét.

Más: észrevettem, hogy az általam kiválogatott szinte mindegyik fotón valakinek a kezében látszanak a könyveim. Jól is van ez így: a könyveknek ott a helyük, az emberek kezében! :)

Címkék: lányok könyve | hintás lány | könyvek a kezekben

Bővebben...

Még talán nem késő boldog új évet kívánni mindenkinek (hiszen még tart a január)!

Nos, akik bizonyos rendszerességgel látogatják a honlapomat, észrevehették, hogy azért nem állt meg az élet, attól, hogy a blogba már elég régóta nem írtam. Felkerült néhány fotó eddigi könyves eseményekről, és elkészült az Emma lánya menüje, amelyen, ha még nem is teljes, már elég sok információ megtalálható a harmadik kötetről. A tartalmat valószínűleg ki kell majd egy kicsit bővítenem, de már láthatjátok az ajánlást, néhány érdekességet a történettel kapcsolatban, és ma felkerült végre a várva-várt családfa is. Lehet böngészgetni, és megkeresni rajta a régi, jól ismert szereplőket, valamint azokat, akik csak az utolsó részben fognak felbukkanni.

Az idézetek és - természetesen - az olvasói vélemények még váratnak magukra. A borító azonban már szintén kis híján elkészült, így néhány napon belül (reményeim szerint), azt is megláthatjátok.

Addig is jó böngészést - vagy hógolyózást :)!

Címkék: családfa | képek | Emma lánya

Bővebben...

Minden kedves Olvasómnak és Barátomnak ezúton is szeretnék áldott, szép karácsonyt és nagyon boldog új esztendőt kívánni!

Kívánom, hogy az ünnepek teljenek békésen, meghitten, forralt bort és pezsgőt kortyolgatva, bejglit és halászlét ízlelgetve, és hogy akik esetleg az én könyveimet találják meg becsomagolva a karácsonyfa alatt, teljen sok-sok örömük bennük!

Én most januárig elköszönök (rám fér egy kis pihenés!), de ígérem, hogy akkor rengeteg izgalmas újdonsággal fogom gazdagítani a honlapot. Feltesszük végre a régóta ígért képeket az eddig lezajlott író-olvasó találkozókról, és ami a legfontosabb: a harmadik kötet, az Emma lánya menüjét is "megalkotjuk". Remélem, akkorra meglesz a borítóterv is, de azt megígérhetem, hogy a szokásos menüpontok, pl. a tartalom, az idézetek, az ajánlás és az érdekességek már mind felkerülnek.

Annyit már most elárulhatok, hogy a könyvben lesz egy családfa (hogy könnyebben lehessen követni az egyre gyarapodó és szerteágazó család kapcsolatait), és hogy megtalálható lesz benne a következő könyvem, a Virágszál rövid tartalma.

Még egyszer minden szépet és jót mindenkinek!

Címkék: karácsony | ünnepek | január

Bővebben...

Kedden, december 8-án lezajlott a karácsony előtti könyvbemutatóm a budapesti Rátkay-klubban, két másik szerzőével együtt, akiknek a könyvei szintén a Hungarovox kiadónál jelentek meg. Nagyon szép, ünnepélyes és megható esemény volt, és ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden közreműködőnek, és résztvevőnek. (Majd alkalomadtán képeket is teszek fel, mint ahogyan a kisnémedi találkozóról is - készültek mindkettőről fotók, de még egyelőre nem lettek letöltve a fényképezőgépről).

Végre befejeztem a negyedik regényemet, a Virágszál címűt, amely már az Emma-trilógia utáni első próbálkozásom. Egyelőre az első "szűrőkön" kell átmennie (vagyis első kedves olvasóim szigorú ítélőszéke előtt, akik általában meg szokták kapni kéziratos formában a könyveimet). Nagyon izgulok, hogy mit fognak szólni hozzá, hiszen eddig mindenki az Emma folytatását várta, ám most egy teljesen más történetet kapnak a kezükbe, új szereplőkkel, új történelmi közegben.

Nyomtatásban előre láthatóan jövő kora nyáron fog megjelenni. Végre azonban egy kicsit "elengedhetem" magamtól, és a nemsokára megjelenő Emma lányára koncentrálhatok. Persze, ha hiszitek, ha nem, már a következő könyvemet tervezem, amelynek a megírásához januárban terveim szerint hozzá is látok. Nemsokára egy-két dolgot el is árulok majd róla - ám az igazat megvallva, még bennem is csak körvonalazódik a történet, nem beszélve arról, hogy némi kutakodásra is szükségem van a történelmi háttér hiteles ábrázolása érdekében (mint eddig minden alkalommal).

Most azonban egy kicsit szusszanni szeretnék! Meglehetősen pörgősre sikeredett ez az év vége... ami egyáltalán nem baj!

Ja, még valami. Úgy tűnik megtaláltam az ideális képet az Emma lánya borítójára. A háttér színe pedig almazöld lesz. Nagyon szépen fog egymás mellett mutatni a három kötet - ami remélem hozzájárul majd ahhoz, hogy a könyvforgalmazók is szeretettel, és nagyobb nyitottsággal fogadják őket.

Címkék: Rátkay | negyedik könyv | évvége

Bővebben...

Múlt héten, november 25-én volt életem első író-olvasó találkozója Kisnémedin, a nagymamám szülőfalujában. Nagyon izgultam, de végül minden jól sikerült. Nagy szeretettel fogadtak, és mivel már elég sokan olvasták is a könyveimet, sok dicséretet és biztatást is kaptam (erre mostanában nagy szükségem van).

A rendezvény hosszabb volt, mint amire számítottam, legalábbis nekem hosszúnak tűnt. A végére alaposan elfáradtam, de lehet, hogy ez csak a feszültség miatt volt. Nem is tudtam rögtön végiggondolni a történteket, ezért kellett várnom néhány napot, hogy "leülepedjen" az élmény. Kíváncsi leszek a visszajelzésekre, mindenesetre nekem emlékezetes marad a találkozó.

Boldog adventet mindenkinek!

Címkék: találkozó | Kisnémedi | advent

Bővebben...

Tegnap este elindult az Echo tévében a könyveim reklámszpotja. Nagyon izgalmas volt látni a jól ismert borítókat a televízió képernyőjén. Remélem, e kis népszerűsítő kampány nyomán egyre többen megismerik majd a nevemet, és főleg a könyveimet.

Szándékosan nem akartam a fényképemet is megjelentetni a reklámban (mint ahogy poszteren sem tenném). Azt szeretném ugyanis, ha elsősorban a könyvekről szólna a dolog, és nem rólam. Persze nem is vagyok nagyon fotogén, de hát tudom, hogy a számítógépen a fényképekkel csodákat lehet tenni. Ám nem ez a célom. Itt, a honlapon sem én vagyok a főszereplő, és ez szándékaim szerint nem is fog változni.

Szóval, reménykedem, hogy sokan fogják a könyveimet a karácsonyfa alatt ajándékként elhelyezni és megtalálni. A bestseller-írók mindent elsöprő (néha már-már agymosás szintű) reklámdömpingjével ugyan még így sem tudom felvenni a versenyt, de nem baj! Már többször hangot adtam annak a hitemnek, hogy Olvasó és Könyv valamilyen úton-módon mindenképpen megtalálják egymást. Ha kicsit lassabban, ám legyen! Ha valakinek többet kell dolgozni a sikerért, az később jobban is tudja értékelni.

Címkék: reklám | kampány | karácsonyfa | ajándék

Hozzászólás 2 | Bővebben...

Végre-valahára megjelent a második kötet! Már én is nagyon vártam (holott én tudom, mi van benne :)). Jó érzés volt először a kezembe fogni, megcsodálni a színét, a tapintását, belelapozni. Bevallom, még sokkal jobb volt, mint az első könyv esetében. Furcsa, ezt én sem hittem volna, ha valaki mondja, és nem én tapasztalom. Nos, természetesen, az első könyvem megjelenése egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt, de valahogyan akkor annyi érzés, várakozás és félelem kavargott bennem, hogy nem igazán tudtam a varázsát értékelni. Igen, félelem, vagy inkább szorongás... Mivel, mint azt már említettem egy előző bejegyzésemben, egy könyv megírása csak az első lépés az elkészülése során, és még csak nem is a legfájdalmasabb. Sok mindentől tartottam akkor: hogy fog sikerülni a dedikálás, hány könyvesbolt fog rendelni a kötetből, és legfőképp attól, mit fognak hozzá szólni az Olvasók, akik végül is legfontosabbak ebben a folyamatban. Nos, hogy ne szaporítsam a szót, végül minden jól sült el. A dedikálás sikeres volt, elég sok boltba eljutott a könyvem, és ami a legfontosabb, az Olvasóknak - a visszajelzések alapján - tetszett a történet, és várták a második részt.

Most tehát itt van. Szerintem gyönyörű lett, bár én elfogult vagyok, és be kell vallanom, hogy nagyon a szívemhez nőtt a címlapon látható fénykép a három kisfiúval. A "külcsínnél" azonban fontosabb a "belbecs", és remélem, hogy ebben sem okoz majd csalódást az Emma fiai.

Jó olvasást kívánok, és várom a visszajelzéseket!

Címkék: második kötet | dedikálás | könyvesbolt

Hozzászólás 2 | Bővebben...