Egy ideje - legnagyobb örömömre - több internetes oldalon is felbukkant a nevem, a könyveim borítója, vagy itt-ott értékelések is, eddig persze csak az Emma szerelméről. Mindig nagy izgalommal és várakozással olvasom ezeket, és nagyon sok hasznos dolgot tanulok belőlük magamról és a könyvemről is.

Arra gondoltam, elérkezett az idő, hogy nekem is legyen néhány megjegyzésem az elhangzottakról. Nem azért, hogy bárkit meggyőzzek, vagy megváltoztassam a véleményét, hanem csak úgy... mert miért ne beszélgessünk?

Szóval:

Kedves Lányok!

Nagyon szépen köszönöm a kritikáitokat. Ígérem igyekszem is megszívlelni őket, és remélem, hogy a következő könyveimben ez az  ígéret tettenérhető is lesz!

Először is: hogy mindenki szép, meg gyönyörű, meg minden... ebben igazatok van, habár nekem az írás közben, sőt az újraolvasás közben sem tűnt ez fel. Úgy volt, hogy mindvégig előttem voltak a szereplők, és egyszerűen leírtam, hogy milyennek látom őket. Persze, elismerem, hogy ez levon a történet hitelességéből, de hát az talán már az első oldalakon kiderült, hogy ez nem egy realista dokumentumregény . Nos, mindenesetre ezentúl kevesebb lelkesedéssel, és sokkal több objektivitással igyekszem majd ábrázolni a szereplőimet. 

Az Abigél-motívum. Hát, ez kissé meglepett. Olyan aprócska mozzanatról van szó ugyanis, hogy őszintén szólva nem is emlékeztem rá. De újraolvastam, és elismerem, hogy lehet benne valami. Pedig igazából a saját tapasztalataimat használtam fel, mivel én is egy szigorú katolikus lánygimibe jártam (bezony!). Innen jön az egyenruha, az apácák szigora, sőt az utálkozások és kiközösítések is. Ugyanis ha sok nőnemű lényt összezárnak egy helyre, az ilyen dolgok sajnos elkerülhetetlenek. Az Abigélt persze én is olvastam, és nagyon szerettem is, de írás közben eszembe sem jutott. Tudat alatt lehet, hogy hatással volt rám - de az is lehet, hogy már magát az Abigélt is azért szerettem, mert a saját élményeimre ismertem benne. A fene sem tudja már...

A nyelvezetről és a stílusról néhány szót. Az igazat megvallva meg sem fordult a fejemben, hogy régies nyelvezetet használjak! Több okból sem. Az első, ugyebár, hogy mégiscsak a huszonegyedik század elején írtam a regényt. A másik pedig, hogy tudom, vannak ilyen próbálkozások, de én azokat mindig kicsit erőltetettnek éreztem, és ráadásul az ilyen szöveg óhatatlanul anakronisztikus lesz. Persze, vannak zsenik, akiknek ez megy (pl. Weöres Sándor), no de... Azért a magam szerény eszközeivel megpróbáltam visszaadni a kor hangulatát, és remélem, ez valamennyire sikerült is.

Hogy miért szúrtam be itt-ott francia szavakat a párbeszédekbe? Ez egyszerű: hogy érzékeltessem; franciául beszélnek. Mivel főleg magyarul zajlottak a dialógusok, néhol fontosnak éreztem valahogyan hangsúlyozni, amikor nem. Az egész párbeszédet pedig direkt nem akartam idegen nyelven írni. Ilyennel is találkoztam már regényekben, hogy a lábjegyzetben kellett olvasni egész szakaszokat, de ez megakasztja a folyamatos olvasást, és én személyesen nagyon zavarónak találtam. A harmadik kötetben egyébként, ami részben Amerikában játszódik, az angollal "játszottam" ugyanígy. Csak szólok előre.

Még egy valamit szeretnék tisztázni, rögtön az elején. Én ezekkel a történetekkel egyáltalán nem török irodalmi babérokra! Klasszikust pedig főleg nem akartam írni! Hogyan is tehetném? Az ember legyen tisztában a képességeivel, lehetőségeivel és főként a korlátaival. Egyszerűen szórakoztatni szerettem volna, vagyis szerezni néhány örömteli órát az Olvasóimnak (például ebben a végtelenre nyúló télben). Illetve... még egy célom volt. Mégpedig, hogy a könyveket olvasva szinte észrevétlenül szerezzenek az Olvasók néhány ismeretet a magyar történelemről. Ha ez sikerült, nekem nem is kell több - ez már boldoggá tenne! Biztosan tele vannak a könyvek, különösen az első kisebb-nagyobb hibákkal, sutaságokkal, és még egyszer köszönöm is, hogy ezekre felhívjátok a figyelmemet. Csak egyet szeretnék: hogy ne kérjünk számon olyasmit a regényen, ami soha nem is akart lenni.

Szóval, köszönöm, hogy felfigyeltetek rá, és foglalkoztatok vele. Mivel nekem nem nagyon van pénzem reklámra, azt pedig sejthetitek, hogy nem sorakoznak mögöttem tömegesen a szponzorok, nagyon sokat segítettetek ezzel!

Várom a további kötetek kritikáit, és remélem valamikor, valahol (dedikáláson, író-olvasó találkozón) személyesen is találkozhatunk!

Szeretettel: F. J.

Címkék: kritikák | Abigél | nyelvezet

Hozzászólás 8 | Bővebben...