Címke: stílus
| janka |
| "Régiesch" |
| 2010.03.16 08:08:24 | |
|
A hosszú (és hideg) hétvégén elkezdtem újra átolvasni a Virágszál című következő könyvemet, hogy mielőtt leadnám a kiadónak és a lektornak még ezt-azt „helyrepofozzak” rajta. Mivel ez a történet ismét a huszadik század fordulóján, valamint az első évtizedeiben játszódik, közben eszembe jutott a régies nyelvezet kérdése, ami az Emma szerelmével kapcsolatban merült fel. Nos, mint már az előző bejegyzésemben említettem, nekem nem mindig rokonszenvesek azok a törekvések, amikor egy szerző – több-kevesebb sikerrel egyébként – megpróbálja „utánozni” az adott korban beszélt stílust. Ez ugyanis a legnagyobb jóindulattal is legtöbbször mesterkélt lesz, és néha még fülsértően anakronisztikus is. Ideig-óráig még talán szórakoztató is lehet, ám néha egyenesen zavaró, és kizökkent a mű élvezetéből. Persze, hangsúlyozom, ez csak az én véleményem, bizonyára sokan vannak, akiknek ez „bejön”. Nemrégiben egy kedves ismerősömtől megkaptam egy az 1910-es években élő hús-vér leányzó naplóját, amely az 1918-19-es esztendőkben íródott. A lány neve Sebestyén Manci (onnan tudom, hogy a napló oldalain néhol az aláírását gyakorolja
„1918-as év. Január 1. hétfő Az év első napját nem úgy töltöttem el, mint január 1-ét kell eltölteni. Nemigen biztató az év többi napjaira nézve. Este Starkéknál voltunk 12-ig, és nem a legjobban éreztük magunkat. Nem nekünk való társaság volt együtt. Délután moziban voltunk Farkasékkal és a rokon főhadnaggyal. A „Toprini nász” című filmet néztük meg, amely igen megnyerte tetszésem.”
Na, ugye? Semmi cirkalom, cikornya vagy ciráda. Mert ez régi, és nem „régiesch”. Úgyhogy szerintem jobb, ha az ember megpróbál tőle telhetően szépen, szabatosan és folyékonyan fogalmazni, és lehetőleg kerülni az akkoriban még nem használatos szavakat és kifejezéseket. És kész. Egyébként az egyik kedves szerzőm, Philippa Gregory írta valahol, hogy ő a könyveiben szándékosan igyekezett kerülni az ún. Tudor-talk (a korabeli beszédstílus) használatát, a sok thy-al és thou-val – hogy nem menjen vele az Olvasók agyára. Hiszen még annyi mindennel meg lehet idézni és át lehet adni egy korszak hangulatát! A Virágszálban – úgy vettem észre – én ezt többek közt a ruhákkal próbáltam meg. Imádom a századeleji divatot! A kalapos-fűzős-csipkés ruhakölteményektől kezdve egészen a húszas évek laza, csibészes charleston-öltözékeiig. Valószínűleg a borítóra is egy hímzett virágmotívum kerül majd – mivel ennek a történetben is jelentősége lesz. Egyébként elkezdtem a következő regényemen is dolgozni, bár még igencsak az elején tartok. Ezúttal a második világháborúban és a hatvanas évek elején fog játszódni, a munkacíme pedig A német lány. Most csak ennyit – már csak azért is, mivel egyelőre rengeteget kell kutatnom hozzá. Ja, az Emma lánya végén elolvashatjátok a Virágszál tartalmát, ami, ha minden igaz (már nem merek jósolni) a nyár eleji Könyvhétre fog megjelenni.
|
), és annak idején Pécsett élt. Nos, az a helyzet, hogy Manci bizony sokkal frissebben, természetesebben és sokkal kevesebb „blikkfanggal” fogalmaz, mint néhány „régieskedő” kortársunk. Bizonyítékul ide is másolok egy részletet a naplójából: