Na, szóval, még egyszer:

Nem akartam sem klasszikus regényt,

sem történelemkönyvet,

sem lélektani regényt írni.

Az Emma-trilógia műfaja nagyjából a következő: romantikus regény, történelmi háttérrel.

Tehát: van benne sok érzelem, rengeteg bonyodalom, óhatatlanul némi valóságtól való elrugaszkodás, érintőlegesen pedig hazánk (és a nagyvilág) egy-egy történelmi eseménye, a teljesség igénye nélkül, és inkább csak az abban részt vevő, vagy azt átélő családtagok szempontjából.

Célom elsősorban az volt, hogy szórakoztassak, ám azért némileg több "dimenzióban", mint a divatos nőcis regények. Nyilván sok hibát is találhatnak a könyveimben a kedves Olvasók, annak ellenére, hogy rengeteget dolgoztam magával a történettel, és a történelmi részletek mögött (bármennyire is sekélyesnek tűnnek), nehéz, hosszas kutatómunka áll. Viszont nem is akartam valamiféle száraz, felsorolásszerű történelmi fejtegetéssel megzavarni a történet folyását - inkább tényleg csak háttérnek szántam ezeket az adalékokat. Igyekeztem mindvégig ragaszkodni az általam ideálisnak vélt arányokhoz: túlnyomórészt a szereplők sorsára és érzelmeire fókuszáltam, és a történelmi események csak kisebb arányban jelentek meg.

Az pedig, hogy a végén már sokan voltak? Na, ja: egy normális család mindig exponenciálisan növekszik. Ezért is tettünk be az elejére egy családfát, hogy az Olvasó könnyebben tudja követni a rokoni kapcsolatokat. Remélem, ez azért segített.

Különben pedig, mint már említettem, éppen emiatt borzasztó nehéz volt a harmadik rész megírása. Aki nem hiszi, járjon utána  !

Címkék: műfaj | történelmi háttér | család

Bővebben...