Az enyingi író-olvasó találkozóra (2010. október 7. 17.00) készülök idézetekkel a hamarosan megjelenő regényemből, A német lányból.

Íme, az első "szösszenet": Hogy tetszik?

"Néhány nap múlva Rose a szőlőtőkék között szöszmötölt egy hatalmas metszőollóval az egyik, és egy kosárral a másik kezében. A szüret során valamiképpen ott felejtett, ám az azóta lecsupaszított tőkéken már jól látható, kósza, megbarnult, dér csípte fürtöket keresett. Kislány korában nagyon szerette ezeket a csúf külsejű, ám mézédes ízű, megkésett bogyókat. Közben el is búcsúzott a birtoktól – arcát a hegyek felől fújó, csípős szél felé fordította, és mélyen beszívta a nyirkos föld, és a venyigék illatát. Ugyan megígérte Pali bácsinak, hogy még visszatér, a szívük mélyén azonban mindketten tudták, hogy ez nem így lesz. Különösen, amióta Péter hazajött… Ugyan semmi különöset nem mondott, és nem is töltöttek el együtt sok időt – csupán udvariasan köszöntötték egymást Rose-al – a szemében azonban olyan tűz lobogott, amikor a lányra nézett, mint esténként a kandallóban, amelyben Rose ekkorra Papa összes régi iratát elégette.

Szerencsére az adásvétel olajozottan haladt, mivel egyik fél sem hozakodott elő fölösleges, időhúzó kifogásokkal. Pali bácsi még túlságosan nagylelkű is volt, ami a vételárat illeti, és Rose végül, némi tiltakozás után elfogadta a felajánlott összeget. Jól ismerte az öreget, és tudta, hogy egyrészt a lelkiismerete csak így lehet nyugodt, másrészt meg is bántaná, ha alkudozna vele.

A búcsú gyerekkora helyszínétől nehéz volt, viszont már egyáltalán nem érezte magát olyan jól itt, mint egykor. Csak most élte át igazán Papa hiányát: szinte minden percben várta, hogy ismerős, bicegő alakja megjelenjen a tornácon, és a nevét kiáltsa, mint régen annyiszor. És ott volt Péter, aki határozottan nyugtalanította a hamu alatt parázsként izzó szenvedélyével – Rose ismerte a fiú természetét, és tudta, hogy bármikor kitörhet, akár egy évszázadok óta alvó vulkán. Ezért tartott is tőle, és igyekezett elkerülni, hogy kettesben maradjon vele.

Alaposan megrémült hát, amikor meglátta, hogy a szőlőtőkék között éppen ő közeledik felé. Péter határozott, gyors léptekkel haladt, egyenesen a lány irányába – magas alakja, szőke haja éles kontraszttal vált el az acélkék égbolttól, sűrű, világos szemöldökét gondterhelten ráncolta. Rose a szemét nem láthatta, de nagyon jól tudta, hogyan fog ránézni néhány másodperc múlva. Kétségbeesetten körülnézett, ám senki sem volt a közelben, és már ahhoz is túl késő volt, hogy valahogyan kitérjen az útjából. Összeszedte hát magát, a metszőollót a kosarába helyezte, és kedvesen mosolyogva fordult a közvetlenül mellette megálló Péter felé.

-         Szervusz! – köszöntötte magyarul. – Szedtem egy kis késői szőlőt. Kérsz belőle?

-         Valaki keres – Péter csak ennyit mondott, és a karját keresztbe fonta a mellkasa előtt. – Valami francia pasas.

„Jean-Philippe” – gondolta Rose, és a szíve egyszeriben a torkába ugrott.

-         Fogd meg, kérlek – a kosarat a fürtökkel és az ollóval Péter felé nyújtotta. Kapkodva a védőkesztyűket is lerángatta a kezéről. – Várj. Itt van ez is. Jaj, Istenem, hogy nézek ki!

Rose gumicsizmában, egy kinyúlt bordó gyapjúpulóverben, és kék kantáros nadrágban volt, a fejét pedig kendővel kötötte be. Ám szó sem lehetett róla, hogy átöltözzön. Egy apró, elkeseredett sóhajjal végignézett magán, majd megfordult, és hanyatt-homlok rohanni kezdett a ház felé. Péter hosszan, merev arccal nézett utána.

Mikor azonban  a lány hátulról, a konyha felől belépett az előszobába, ahol a vendége várta, egy pillanatra megtorpant."

Címkék: ízelítő | idézetek | író-olvasó találkozó

Bővebben...

...mármint a Facebookos oldalam. Még most sem győzök ámuldozni saját magamon :)

Na jó, de félre a viccet. Elég sokan kérdezgették, mikor kerül már fel a készülő könyvem, A német lány tartalma a honlapomra. Hát, ez még egyelőre nem időszerű, mivel még borítóterve sincsen, és nem mellesleg, még kész sincsen. Majd valamikor ősszel "kreálunk" neki is egy egész menüsort, mint a többieknek.

A Virágszál hátuljában azonban megtalálható róla egy rövid ismertető. Ezt most szívesen idemásolom. Sokat nem tudtok meg belőle, de ízelítőnek talán jó lesz:

Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja egy furcsa kislány, Rose alakjában.

Rose, a hármas (magyar-német-francia) identitással rendelkező lány tizennyolc éves korában, a hatvanas évek elején diákként Párizsba kerül. A regény az ő boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz megtalálni helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet?

Fábián Janka hamarosan megjelenő új könyvében választ találhat a kérdésekre.

Címkék: tartalom | menüsor | ismertető | ízelítő

Bővebben...