Íme az ígért ízelítő Az angyalos házból.

Ez a részlet a könyv elejéről van, és még rendkívül friss, képlékeny. Tehát még alakulhat, és valószínűleg fog is! Csupán kedvcsinálónak szántam, és remélem, annak alkalmas is!

"Rezső, még mindig Zsuzsa karját szorongatva a körfolyosó túloldalára vezette őt, majd mikor úgy ítélte meg, hogy hallótávolságon kívülre kerültek, megállt, és szembefordult vele. Zsuzsa egy futó pillantást vetett a még mindig a lift közelében álldogáló kis csoportra, és látta, hogy Szabi karba tett kézzel, a szemöldökét ráncolva figyeli őket.

-         Azt hiszem, most végünk van! – jelentette ki a férfi.

-         Micsoda! – Zsuzsa mintegy felocsúdva Rezső aggódó arcába nézett. – Miről beszélsz? Kinek…

-         Nekünk, az „Őrangyaloknak”. A háznak. Az angyaloknak.

-         Miért?

-         Mert ennek a pasinak rengeteg pénze van.

-         Kinek? Pilisinek?

-         Dehogy. Mr. Alex Koharynak, az új vevőjelöltnek. Eredetileg Koháry Sándor lehetett, gondolom. Egy „amerikás” magyar, valami üzletember, többszörös milliárdos. A hotelüzletben utazik, vannak szállodái Floridában, de Latin Amerikában és a Távol-Keleten is. Vagyis… gondolhatod. Ha ő kinézi magának az angyalos házat, akkor senki sem állíthatja meg. Legkevésbé mi. Meg fogja szerezni.

Rezső elhallgatott, és elkeseredetten bámult maga elé. Zsuzsa a fejét törte, mit is mondhatna erre.

-         Azért nem eszik olyan forrón a kását – bökte ki végül. – Nem kellene így berezelnünk tőle. Csak azért, mert pénze van… Nem is biztos, hogy lebontaná. Talán látna fantáziát benne, hogy… nem is tudom. Én azt, mondom, ne adjuk fel! Ezt a Pilisit, feltételezem, már jól megkente – tette hozzá elgondolkodva.

-         Nemcsak őt! – Rezső szomorúan ingatta a fejét. – De rajta keresztül már néhány lakót is megszédített, sőt, úgy sejtem, az „Őrangyalok” közül is néhányat.

Zsuzsa felszisszent.

-         Ó! – végül csak ennyit mondott, olyan hangsúllyal, ami mindent kifejezett.

-         Ne érts félre, én sem akarom feladni – folytatta Rezső. – Talán még van valami esélyünk. Ha az adás-vételt nem is tudjuk megakadályozni, azt talán igen, hogy lebontsák a házat."

-         Hogyan?

-         Még te kérdezed? – Rezső szemrehányón nézett Zsuzsára. – Te vagy az, aki tudsz valamit erről a házról. Na, várj csak, hallgass végig – újra megragadta Zsuzsa karját, aki azonnal hátat akart neki fordítani. – Valamilyen titkot őrzöl, amit nem vagy hajlandó velünk megosztani. Miért nem? És mégis – miért olyan fontos neked ez a ház?

-         Már százszor elmondtam – dacoskodott a nő. – Hilda néni miatt.

-         Van valami más is – Rezső újra a fejét rázta. – Na jó, ne mondd el. De akkor… miért nem írtad még meg azt a könyvet? Tudod, amit ígértél. Hilda néni emlékei alapján.

-         Nem is tudom… - Zsuzsa durcásan a vállát vonogatta, mint mindig, amikor erről kérdezték. – Hagyj békén ezzel. Te sem szeretnéd, ha kinevetnének, vagy igen?

-         De miért gondolod, hogy kinevetnének?

-         Mert olyan… hihetetlen az egész.

-         Ami ebben a házban történt?

-         Igen – motyogta Zsuzsa lehajtott fejjel.

Rezső ekkor végre elengedte a karját.

-         Na jó. Azért én a helyedben megírnám. Különben mit szólna Hilda néni…

-         Ne gyere már ezzel! – Zsuzsa olyan hangosan csattant fel, hogy a lift körül álldogálók egy emberként fordultak az irányukba. Szabi el is indult feléjük, Zsuzsa pedig eléje szaladt, és a fejét a kedvenc helyére, a férje széles mellkasára hajtotta.

-         Haza akarok menni – suttogta."

Címkék: részlet | angyalos ház | kedvcsináló

Bővebben...

Na végre, elkezdtem írni. Még nagyon az elején tartok, és borzasztó nehéz volt belevágni, de most már “sínen van”. Persze, nem lesz készen egy-kettőre, ezt már most látom. Azt viszont nagyon-nagyon remélem, hogy kicsit több időm, energiám és az ezzel járó ihletem és kreativitásom lesz hozzá, mint a szeptembertől idáig tartó időszakban. Egyelőre a mában játszódó kerettörténetnél tartok, és rettentő érdekes az egész, mivel én eddig azt hittem, hogy távol állnak tőlem az ilyen sztorik. Ezt azonban nagyon élvezem – vagy csak úgy általában az írást??!! Ezek szerint már hiányzott... Viszont már alig várom, hogy eljussak a régmúlthoz, vagyis Hilda néni elbeszéléséhez az angyalos ház lakóiról és titokzatos látogatóiról...

Erről egyelőre ennyit! :)

Ja, és megígérem, hogy napokon belül teljesítem egy régóta fennálló mulasztásomat – vagyis megírom A német lány Érdekességek rovatát. Ezzel újra teljes lesz a honlapom, amit az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam, nem utolsósorban a Facebook miatt. :)

Végül, de nem utolsósorban minden jelenlegi és eljövendő Olvasómnak boldog, gazdag, szeretetteljes és szerencsés új esztendőt kívánok!

Találkozunk 2011-ben!

Címkék: angyalos ház | facebook

Bővebben...