Emma lánya – Érdekességek
|
Jean-Pierre Pedrazzini
1956 októberében, a magyar forradalom kitörésének hírére az országba érkezett, és október 28-án a mosonmagyaróvári sortűz áldozatait fotózta. Később Budapestre utazott, és október 30-án, amikor tudomást szerzett a Köztársaság téri pártközpont ostromáról, azonnal a helyszínre sietett. Állítólag egy sebesült lánynak próbált segíteni, amikor géppuskasorozat érte, és súlyosan megsérült. A Péterfy utcai kórházba szállították, ahol két műtéten esett át. Később - barátja közbenjárására - elintézték, hogy Párizsba kerüljön, ám az életét már ott sem tudták megmenteni. November 7-én halt meg. A képen a Köztársaság téren álló mellszobra látható. A 25-ös számú ház falán, amely előtt a halálos lövések érték, egy márványtábla is őrzi emlékét..
Írek és a Kennedyk Az USÁban jelenleg több mint 35 millióan vallják magukat ír származásúnak, akik egyben túlnyomórészt római katolikus vallásúak is. Az első ír bevándorlók már a tizennyolcadik században, az amerikai forradalom, és függetlenségi háború előtt megjelentek, ám a legnagyobb hullám 1845 és 1849 között érkezett az Újvilágba, az Írországban dúló éhínség következtében, amelyet a fő élelmiszer, a burgonya betegsége, és a termés pusztulása okozott. Ekkoriban az írek tömegesen hagyták el a szülőföldjüket, és költöztek végleg az Egyesült Államokba, vagy Kanadába. A legnagyobb, összefüggő ír közösségek Philadelphiában, Bostonban, New Yorkban és Providence-ben, valamint ezen városok környékén alakultak ki. A híres-nevezetes Kennedy család – akiket néha Amerika „királyi családjának” neveznek – is ír katolikusok. Róluk rengeteget lehet tudni, ahogyan az őket sújtó „átokról” is, (a Kennedyk nem mehetnek víz közelébe, mivel ott a halál leselkedik rájuk – lásd Edward Kennedy, vagy ifjabb John Fitzgerald Kennedy sorsát) ezért most ebbe nem mennék bele részletesebben. Érdekes lehet azonban, hogy az írországi Kennedyk (a név rendkívül gyakori nemcsak Amerikában, de Írországban, sőt Skóciában is – elég csak arra gondolni, hogy például az Elfújta a szél hősnőjének, a szintén ír gyökerekkel rendelkező Scarlett O’Harának a második férjét is Frank Kennedynek hívták) valóban királyi ősökkel büszkélkedhetnek. Őseik ugyanis Ormond királyai voltak. A klán alapítója a híres középkori király, Brian Boru unokaöccse volt. Brian Boru – azaz Kennedy (kelta nyelven Cinnéide) fia - az ezredforduló körül (a mi Szent Istvánunkkal egy időben) uralkodott, és ő alapította az ugyancsak nagyhatalmú és kiterjedt O’Brien klánt. A Kennedyk az ő fivérének a fiától származnak. (Hű, remélem, követhető volt…) Az amerikai Kennedyk állítólag szintén az ormondi Kennedyk leszármazottai. A rendkívül népes család egyébként világéletében tipikus ír klánként viselkedett – többek között ez is szálka volt J. F. Kennedy ellenségei és irigyei szemében. A Nolan név is nagyon elterjedt mind az írországi, mind az amerikai írek körében. Én részben személyes motivációk miatt is választottam az egyik főszereplőm számára: életem egyik legjobb angoltanárát hívták Derek Nolannek, aki – láss csodát! – szintén ír származású volt.
AIDS Az angol betűszó jelentése szerzett immunhiányos tünetegyüttes – vagyis a vírus az immunrendszer sejtjeit támadja meg, és pusztítja el, így a beteg általában az ennek következtében kialakuló fertőzésekbe, vagy daganatokba hal bele. Az AIDS-t 1981. december 1-én nyilvánították különálló betegségnek (ezért van ekkor az AIDS világnapja), ám a vírus már jóval ezelőtt megjelent. A legújabb kutatások szerint elsőként 1969 körül kerülhetett az Egyesült Államokba Afrikából. Rohamosan a hetvenes évek végén kezdett el terjedni, elsősorban a los angelesi homoszexuális férfiak körében, ekkor azonban még nem azonosították. Később pont emiatt nevezték először GRID-nek, ami a homoszexualitással összefüggő immunhiányos szindrómát jelent. Mivel azonban a lakosság egyéb csoportjai (még csecsemők vagy aggastyánok is) megfertőződtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a diszkriminatív elnevezés létjogosultsága nem fenntartható. Ezután, a nyolcvanas évek elejétől nevezték a betegséget AIDS-nek. Kezdetben alig tudtak valamit a vírusról, és a szerencsétlen áldozatok, akik elkapták, menthetetlenek voltak. Rengeteg előítélet is kapcsolódott a betegséghez: sokan meg voltak győződve, hogy csakis az „erkölcstelen” életmód során (homoszexualitás, drogozás, prostitúció) lehet elkapni, és hogy a fertőzöttek csak önmaguknak köszönhették a sorsukat. Nem volt világos az sem, hogyan terjed az AIDS, és rengeteg tévhit keringett erről (nem szabad egy pohárból inni, egy fürdőszobában mosakodni egy fertőzöttel, pláne érinteni vagy megpuszilni őket). Az AIDS-eseket, és sokszor a velük kapcsolatban álló embereket is gyakran kiközösítették, diszkriminálták, hasonlóan ahhoz, ahogy egykor a leprásokkal bántak. Később nyilvánvalóvá vált, hogy a vírust elsősorban szexuális érintkezés útján, vagy egyéb testnedvekkel (vér, anyatej) való kapcsolat során lehet elkapni, de egyáltalán nem olyan könnyen, mint azt kezdetben feltételezték. Oltás, vagy gyógymód ma sem létezik, de már vannak olyan gyógyszerek, amelyekkel szinte tünetmentessé lehet tenni a fertőzötteket, és jelentősen meg lehet hosszabbítani az életüket. A nyolcvanas évek elején azonban, amikor Éva idősebb lánya, Laura elkapta a betegséget, még semmiféle gyógykezelés nem állt rendelkezésre. Aki megfertőződött, annak valóban megpecsételődött a sorsa, és néhány éven belül meghalt. A lány különben – az életmódja miatt – az egyik legveszélyeztetettebb csoportba tartozott. Los Angelesben élt, biszexuális férfival volt viszonya, és drogozott. Valójában az lett volna csoda, ha nem kapja el az AIDS-t…
|
